Tudjátok milyen érzés az amikor vigaszra lenne szükséged de nincsenek melletted? Hát én tudom... nagyon gáz. Éppen összetörték a szívem és senki nem veszi észre. Anyu aki dolgozik, mostoha tesó aki az izmaival van elfoglalva, mostoha apa aki szintén dolgozik. Ekkor ugrott be hogy a nagyi pár hete a városba költözött. Egy gyors puszival elköszöntem anyutól és egy sziával úgy általánosságban mindenkitől. Fel ültem a villamosra és hamarosan ott is voltam. Fura volt a kert városból szinte Budapest ,,szívébe" csöppeni.

Megosztás a facebookon